Fiatal voltam, szerelmes, és szép,
Fiatal voltál, szerelmes és sz?ke.
Tele voltam célokkal és vágyakkal,
Vágyakkal, melyeket Veled élhetek át.
A tavasz elhozta nekünk az álmunk,
Család lettünk, s én boldog feleség.
Azt hittem e boldogság örökké tarthat,
S nem vethet rá árnyékot egy új varázsa.
Én bíztam Benned rendületlenül,
Benned, ki akkor már gondolatban máshol élt.
Nem számított semmi, mert hajtott a vágy,
A vágyad, mely er?sebbnek bizonyult nálad.
Elhagytál, s magaddal vitted az álmaim,
Az álmaim, melyek az id? múlásával
Ma már csak a képzeletemben élnek.
A képzeletemben, ahol nincs se tér, se id?.
Tudom, ezerszer megbántad már mit tettél.
Megbántad, mit ellenünk elkövettél.
Álmaimban ott állsz a hídon s nyújtod kezed,
Indulnál felém, de hiába, többé nem érhetsz el!
