|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mélyen, elmerengve néztem:
a kocsmában, a kandallóba a lila tűzre szél rohan.
Elfeledtek fájni a messzeségek,
hazudnak a gyöngybetűk, halkan dúdolom ...
Először mondok le a zajról,
csak Ő ne átkozzon ... mondom gondolatban.
Voltam: fekete égbolt,
elparlagosodott, elvadult ember
a nőknél és a borban az első.
Ma már nem szeretek inni,
és a táncokat sem űzöm ...
Az életemet elveszítsem ?
Elég, ha csak halkan téged nézlek,
szemeidben a magas ég legyen,
elfeledem múltad én rögtön,
csak engedd, hogy szeresselek,
úgy, mint régen.
Te lágy-lépésű mosolyom,
ha tudnád üres szívvel,
egy bitang, hogy tud szeretni ... alázatos lenni.
Nem tenném a kocsmába a lábam,
így a nő egy új férfit tudna teremteni.
Örökkön követnélek ezen a földön,
a messzeség könnyebbnek tűnne,
halkan dúdolom az első szerelmemet ...
Először mondok le a zajról,
csak Ő ne átkozzon engem soha többet. |
|
|
- március 13 2015 12:48:51
"Örökkön követnélek ezen a földön,
a messzeség könnyebbnek tűnne,
halkan dúdolom az első szerelmemet ..."
Az első szerelem - az emlékek - örökké velünk, bennünk élnek.
Gratulálok - nagyon szép versedhez. Szeretettel - Szfűz |
- március 13 2015 15:21:52
Roppant szépre írtad.
Gratula! KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
