|
|
 
Mind azokat, akiket a hátam mögött hagytam,
A rét sima felszíne harmat-ezüsttel volt szórva
Egy magányosan ülő vadgerleként, félreállítva,
Szívem hazudni nem tud, vágyom a szerelmes szóra.
Emlékek között csipegettem, szedegetve
az első havazás - belőlük új nyomok -,
állították meg a tó szánkóinak úszását,
s egy vadkacsa csapat utazását - boldogtalan boldogok -.
És a fiatal zselnyicemeggy, mely az ablakomból látszott ...
az árnyék puha keze elfedte,
s a gőzölgő, esti szürkület megpihent ágain,
míg a víz tajtékozó füstje a part menti lapályról felemelkedett.
Ósdi égalja, mit az ég bezár,
a nap vége rózsaszínben, nyersen köszönti,
a fű illata olyan, mint a nő bőre,
jól érzem ajkamon, tisztán, szeretni .
Oly gyönyörűek a rétek, a levetkezett berek
tömjén illatával. Mézzel érintse homlokom,
és elfogadok mindent mosolyogva.
Bár mindezekből soha kérni nem fogok. |
|
|
- március 14 2015 16:34:36
Huh, de nagyon jó lett, ezt aztán élmény volt olvasni.
Gratula! KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 27. csütörtök,
Ákos, Bátor napja van.
Holnap Elemér napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
