|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Nemhiába fújt a szél,
nemhiába volt vihar,
valaki új lendülettel
szemembe lopta a Holdat.
Nem tudom kinek a dédelgetése alatt,
elfeledem a néma szomorúságomat,
az ezüstvilág háta mögött,
az ismeretlen titokzatosságot.
Nem fog többet nyugtalanítani
a végtelen csillagok ijesztgetése,
szeretni fogom a pillanat hamuját,
és a végtelen csendet, mely bennem szorong.
Minden rezgés elcsendesül,
minden kitisztul és csillog,
egy pipacskehely a napnyugta,
bíborszíne a tóba merül, hullámain villog.
Mosolyomon már nincs több bilincs,
elnyúlik a látóhatárig,
az Ég egy óriási vörös mező,
oly gyönyörű, s míg kezem érte nyújtom, hullik a könnyem. |
|
|
- március 20 2015 09:14:20
Jó lett és tetszik!
Köszönve, hogy olvashattam: vivát! KíberFeri  |
- március 21 2015 11:49:04
"az Ég egy óriási vörös mező,
oly gyönyörű, s míg kezem érte nyújtom, hullik a könnyem."
mint a versed.  Szeretettel gratulálok - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
