 
Szétnyitnálak, mint egy sárga érett kajszibarackot,
és gyorsan a templomba szaladnék bűneimért vezekelni.
Később, mintha almát hámoznék, lassan levetném ruhád,
figyelve téged, hangod, meztelen tested, hogy mennyire szép.
Lágy ajkaimmal csókolnálak, mint egy bársonyos birsalmát,
és lassan egy sikátort - új Szibériát -, alkotnék benned,
oldalra fordítanálak, kiürítenélek, szeretnélek,
dédelgetnélek, elkényeztetnélek, messzire vinnélek mindezekért.
Mint virágokból a méh, kilopnám belőled a mézet,
ha el is üldöznél, visszahívnál, jól tudom,
megbüntetnél, térdre kényszerítenél, felrónál nekem mindent,
de piros pipacs számmal nyugtalan közeped engednéd csókolnom. |
|
