zsuzsu - február 23 2008 10:15:55
Tudod, hol a baj? - a kimondatlan érzésekkel.
"S ahogy lassan majd múlnak az évek
Gyûlnek benned az apró keserûségek
Morcos leszel, házsártos, s mogorva
S hogy mi a baj, soha sincs kimondva.
Mire észbe kapsz, már kihûlt a fészek
S egymás mellet, csak rutinból éltek.
Mindegyik, dacol, nincs mit mondania
Végül gyõz a szürkeség, s a monotónia. "
Ez a hozzászólásom lényege. Te ne kövesd el ezt a hibát. A versed tetszett: szeretettel: zsuzsu
denes - február 23 2008 10:41:52
Szép a versed, csak a lelked nem tiszta, de útját majd úgyis megtalálja.A szó fegyver, mellyel finoman kell bánni, idõt és türelmet kell magadra szánni.
decsy - február 24 2008 21:59:05
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat!Igyekszem odafigyelni a tanácsokra!(:
