|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Ráncok hálója lepi arcomat,
Fintorgás nélkül vág grimaszokat.
Két szemem ragyogó fénye fakult,
Kék írisze szürkén homályosul.
Fogsorom hiányos, árok,
Protézisre váltok.
Zajoknak csak felét hallom,
Magamat süketnek vallom.
Ha valamit mondani akarok,
Nem találok jó szavakat.
Fáradtan ébredek,
Ízületekben fájdalmat érzek,
Végtagjaim gyengék,
Leejtem az edényt.
Munkámra most is van igény,
De erőnlétembe bele nem fér.
Mozgásra nehezen szánom magam,
Kedvetlenül fekszem az ágyamon.
Kérdésem csupán most ennyi,
Miért kell megöregedni,
Ha szépségünk elmúlt,
Múltunk emléke feldúlja agyunk,
Csak vagyunk, csak vagyunk,
Kövület, mondják, akik tűrnek,
De minek? – nincs haszna, értelme
Senkinek, semminek.
|
|
|
- április 26 2015 13:32:14
Jaaaj Mamuszkám! szívszorító amiről és amit írsz.....azért egy kis optimiznus kell, mindennek van értelme, semmi sincs véletlenül. Az öregség egymagában már egyfajta kegy, hisz sokaknak soha nem lehet már osztályrésze. Az öregnek is sok haszna van hidd el, áthatja élete tapasztalatait és szívszeretetét példaként. Szívből kívánok Néked lélekben és testben jobbulást! Versed nagyon megirntett, gratulálok és sok szeretettel ölellek: Zsuzsa |
- április 27 2015 09:36:11
Kedves csellista!
jólesik, hogy becsülöd az idősek bölcsességét.Vannak még fiatalok, akik hasonlóan gondolkodnak - az én unokáim is.
Mi magunkkal sem vagyunk elégedettek, nehéz tudomásul venni, hogy erőnk, kedvünk megfogyatkozott..
köszönöm szivélyes soraidat
szeretettel Mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 08. csütörtök,
Gyöngyvér, Keve napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
