 
A napfénytől fürdetett víz partján állok,
és a vízi tündérek táncát álmodom,
bájosak, mosolygósak, elbűvölnek,
zöld leveleket hordanak deréköveiken.
Szemük mesés
így a zöld sás fátylán keresztül,
meglesem csípőiket, melleiket,
Faun szemek, szenvedélyek.
Kezükön, ajkukon nem lehet uralkodni,
az árnyékból kiugranak,
játékuk forró, csodálatos,
még a hosszú füvek is összerezzennek.
Lényükkel levesznek a lábamról,
mikor a kristálytiszta vízbe ugranak.
Tavasz van, tavasz, még a természet is beleremeg...
A homok piros és a víz, pedig sárga, langy arany.
|
|
Üdv: Sancho 
