|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Elcsúsztam.
Ilyen az ember, ha nem néz a lába elé,
egy falevélen, egy virágon...
Talán a szívemen, mit nem éreztem,
- nem fogom kimondani, hogy hol hibáztam -.
Szeretném, ha a Nap lemosná a rossz emlékeimet.
A világ szemében mélyre süllyedtem.
Botladozva, de mégis felemelkedtem, ahogy a magas hegyek felé fordultam,
egy téli napnyugtában, és oly erőteljesen hömpölygő víz nyomában,
- az álmos forrásoknál, a jég alatt -.
Borzalmasan havazott. Könnyezett a szemem...
A hófergeteg játszadozott, forgott,
hallottam a füttyét, süvítését az ágak közt a szélnek,
ezüsthamu - talán én vagyok a vétkes -,
de miért is hazudnék... így kínozza a gondolatát, tudatát a lénynek.
Reggel van - nem láttam életemben ilyet -,
az erdő megcsillogtatta a tavaszt,
már meleg a levegő, a köd rácsavarodik a faágakra,
és érzem a láthatatlan erőt, mely körbefog, mint egy szikraraj,
- az öreg erdő bölcsessége, vad fiatalsága -.
|
|
|
- július 01 2015 04:51:10
izgalmasan igaz, látomás, valami rejt - vagy mégse? természeti képek...
de a történés ezen felül, belül van! |
- július 01 2015 14:38:27
Igen, ez biztosan összetett mondanivaló és át is jött.
Gratula! KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 18. csütörtök,
Diána napja van.
Holnap Vilhelmina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
