|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Egykor hajlékony öreg nyírfa
őrködik a kerti ház előtt,
ágait magasra feltartja,
mintha istenhez fohászkodna,
elsiratja a múló időt,
a mulandósággal összenőtt.
Mélyen barázdált barna törzse,
megtépázta viharok körme.
Száraz gallyait földre ejti,
maradék lombjában sír a szél.
Madarak nem fészkelnek rajta,
a magányosság élő szobra.
A fák - látod - sokáig élnek,
kitéve mindenféle szélnek,
télen a fagynak, hóviharnak,
nyáron a forrón tűző napnak,
nem lázadnak, nem panaszkodnak,
gyökereikkel kapaszkodnak
a földbe, mely táplálja őket,
mint jó anya a csecsemőket |
|
|
- július 12 2015 18:58:20
Remek versedet szeretettel olvastam kedves Sarolta.
Gratulálok és ölellek: Évi |
- július 12 2015 19:05:54
Szeretettel olvastam versedet, kedves Mamuszka: Mila |
- július 12 2015 22:13:48
Kedves Sarolta!
Filmszerűen láttatod a nyírfát, átérzem versed minden szavát.
Szeretettel olvastam: Viola |
- július 13 2015 11:07:35
Drága Sarolta!
Ölelő szeretettel olvastalak. Szfűz |
- július 13 2015 11:25:03
Szép a versed Mamuszka!
Szeretettel gratulálok!
Eszti |
- július 13 2015 19:33:33
Időhiányos vagyok, csak olvasok, szeretettel, figyelemmel, most nem kommentálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. június 06. szombat,
Norbert napja van.
Holnap Róbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
