|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
A megdermedt öreg sétatéren, magányosan,
két látomás mutatkozik a ködben.
A szemük homályos, ajkuk puha,
beszédük halk, meztelenek, akár a fák,
mikor ágaik ruhátlanok.
A megdermedt öreg sétatéren, ahol nagy a csend,
két kísértet visszatekint a múltukba, dereng.
- Emlékszel még egykor hogyan lelkesedtünk?
- Miért, okvetlenül emlékeznem kéne?
- Pista, miért ver a szíved, mikor engem szólítasz?
és álmodban is melletted vagyok?
Istenem, hol vannak azok a boldog napok, mikor még találkoztak ajkaink!
Pista, mindez más a múlt, elmúlhatott.
- Mily kék volt az ég, és nagy a reményünk!
Elszaladt, legyőzött minket...
- Asszony, hagyd nyugodni azt ami már meghalt.
Így lépegettek ketten a bolondos éjben,
és a csak a sötétség hallgatta a suttogásukat
egy fagyos, színtelen képben. |
|
|
- augusztus 01 2015 13:25:54
Szép. Megérintő... |
- augusztus 01 2015 17:03:14
Kedves Elemér!
"Így lépegettek ketten a bolondos éjben," - emlékekben.
Nagyon szép, léleksimogató versedhez szeretettel gratulálok - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. szeptember 21. hétfő,
Máté, Mirella napja van.
Holnap Móric napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
