|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Köves úton botorkálok,
utam végén mély az árok.
Csillagtalan éjszakában
a természet templomában
hasztalan küldöm fohászom.
Nem találok kegyelemre,
kín feszít fel feszületre.
Villámfény jelzi az irányt,
kaján Sátán árokba ránt.
Vihar süvölt fejem felett,
szél takarja be testemet.
Porból lettem, porrá leszek,
lelkem száll a felhők felett,
kopogtat a Menny ajtaján,
angyalom beenged talán.
Kövek között botorkálok,
sebes lábbal meg-, megállok,
helyes utat nem találok,
gyötörnek a gonosz álmok. |
|
|
- augusztus 08 2015 10:35:19
Az utad szeretettel van kirakva melyen majd az ut végére érsz. Aki ilyen szépségeket képes írni annak jutalma ez. Szeretettel. Éva |
- augusztus 08 2015 14:30:02
Kedves Mamuszka!
Mennyi fájó érzést szőttél bele versedbe, számomra ez a vers egy egész élet útjáról, fájdalmáról szól. Már- már könyörgésszerűen várod azt mi elkerülhetetlen.
Szeretettel : Vali.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 21. péntek,
Eleonóra napja van.
Holnap Gerzson napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
