|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
Mikor óhajtom mély szemeid,
az álom fénysugarát hívom az éjben,
susogva a kis csillagok feléd kényszerítenek,
szerelemtől éhesen egy cigarettára gyújtok,
és gyilkos füstjében a vágyat.
Az élettől, mint az alkoholtól berúgok,
és gondolatom velük száll.
Cigarettára gyújtok!
A kék álom szárnyaló füstjében
mélyre, feledésbe hatolok,
és a mélységek ösvényén megszabadulok gondolataimtól,
mélyre szívom füstjét csöndesen.
A füstben megtalálom a fájdalom titkát,
egy új állapot, a bú vágya füstölög bennem
lebegő hullámként...
imádok füstkarikákat fújni.
Mikor elkezded hinni, hogy az élet egy teher,
a nem érthetetlen fájdalom elnyom,
mikor kinn a tavasz csicsergő madarai szállnak,
de a lelkedben óriási gyomként ott az ősz,
akkor legyél testvér a cigaretta füstjével,
és engedd, hogy szárnyai a titok felé vigyenek,
oda hol nincsenek határok, országok,
mert ott bebarangolhatod a végtelent.
Gyújts rá egy cigarettára!
A kék álom füstjével együtt
merülj a felejtés fenekére,
hagyj a gondolatodnak egy ösvényt a mélybe,
a cigaretta füstjében, mely kék lepedőként eltűnik színével.
|
|
|
- szeptember 17 2015 08:03:33
Kedves Iytop!
Igen érdekes, egyéni hangvételű a versed. Vannak benne jó szófordulatok, bár nekem kicsit nehéz. 45 évig én is azt hittem, hogy nincs élet cigaretta nélkül. (napi 2 doboz) Öt éve tiszta vagyok és van élet a mindened túl is. Üdv. Hedvig |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 20. csütörtök,
Álmos, Aladár napja van.
Holnap Eleonóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
