Napkorong

Ő műtött, én meg versben, haikuban és tankában örökítek…

*****
2015. szeptember 17. napközben…
*****

Ülök az ágyam szélén és várok,
Unatkozok, semmit nem csinálok.

*

A kezelőben,
Pupillatágítás volt.
Műtét, délután.

*

A műtött szemem
Homályos és kicsit fáj.
Ez hat-hét után!

*

Jó Enyedi adjunktusnak elmondtam,
Meg azt is, hogy magamra, hogy vigyáztam.
Mondta a műtétem délután négykor lesz,
És majd a két szem összedolgozik, jó lesz.
A homályt egy mínusz feles lencsével eltüntette,
Ezt majd jól kiegyenlíti az agyam működése.

*

Nincs más, kivárom.
Vaksizva fabrikálok.
Lúdtoll nincs, toll van.

*

Hu-hu-hu! De mennék én ma egy bicikli kirándulásra!
Juhé, ha ma felülhetnék, ló vonatású stráfkocsira…
Vagy legalább beülnék egy múzeumi vicinálisba…

*

Dühöngő álmok.
Vágyakozás, mi után?
Műtét, úgyis lesz!

*

Gondolat szabad!
Lélek repül. De hova?
Rágódva várás…

*

Jó doktor mosolyog, oly’ emberséges, biztató!
ÉN meg azt érzem, mint borász, ha kifogy az akó.
Micsoda technika! Rossz szem, helyreállítható!

*

Beteg vándorlás.
Folyosón, sok a vaksi.
Őket is műtik.

*

Jó, ki lát, akinek jó a szeme,
Meg pénzzel is tele van a zsebe,
Neki nincs ilyen örömünnepe?!

*

Az ember… sorsa
Előbb-utóbb ide hív.
Időpontadás…

*

Nekem is van időpontom, délután négyre,
Addig nem kéne, de aggódok… vajh, mi végre?

Már rajtam van a stafírungom, a pijamám,
Csendben, kúszva oson ég felé, rezgő imám.
Közben kérdezem… minek rinyázol, kis-apám?

Unalomból várom, hogy milyen lesz... hozzák az ebédet,
Már eldöntöttem, unalomból megeszem az egészet.
Mai napból legfontosabb, hogy meg ettem-e ebédet?

*

Ebéd, most megvolt
Húsleves, sült csirkecomb.
Mirelit zöldség.

*

Izgulok, óramutató megy... vészesen közeledik az idő,
Inkább otthon írnék nektek kicsit, hogy kutyákkal játszani minő,
A kinti világ, az élet és mi ez a jelenlegi hajcihő.

Odakint harminckét fok van és szél fúj,
Már be is gyógyszereztek, ez már nem új.
Mindjárt kocsin tolnak a műtőbe…Juj!

*****
2015. szeptember 18. –n, 12 óra után…
*****

Tegnap tizenhat óra nulla hattól
Toltak a műtőbe, de a rinyától
Éreztem, hogy semmi vagyok… de, porból.

Adjunktusom, a biztos kezű Enyedi doktor
Molyolt egyet, szemembe... kitoltak harmincnyolckor.
Én meg le voltam izzadva, mint nyári hőségkor.

Előző szememnél nem fájt, nem éreztem én semmit.
Most végig kellemetlen volt, gondoltam… a mindenit.
Részben fájt is és nehezebben viseltem… mint semmit.

Közben elöntött a melegség, izzadtam, majdnem rosszul lettem,
De erőm megfeszítve megtartottam magam… erről letettem.
Fény bántott, operáció zavart, munkadalt nem énekeltem.

Enyedi adjunktus többször is szólt, hogy nyissam csak ki jobb szemem,
És ha sikerült, megdicsért, talán, hogy milyen jó… hogy megtettem.
Balon a fény, zavart, nem engedte nyitni szabályzórendszerem.

*

Bal szemben műtét,
Jobb szemem lecsukódott.
Agyam szabályoz?
Szemműtét nem élvezet,
Utasít! Elégedett!

*

Jobbat kinyitni!
Akarom, agy nem enged…
A bal szemem fél.
Nyitnám a jobb szememet,
De agy… nem sikeredett.

*

Herce-hurca tart.
Bal szememben matatás!
Enyhés fájdalom.
Néha siker… kinyitni!
Műtét… örömbe lenni.

*

Végig le voltam takarva, totál, zöld lepellel,
Fájdalom jött! Nem tudtam mit kezdeni meleggel.
Igyekeztem relaxálni, a rosszullétet megkerülni.
Kezeimmel műtőasztal szélét, erősen markolászni…
Végül az egyik fokozatban, csak megálltam,
Így magamból egy ájult marhát nem csináltam.

Most műtét előtt nem kérdezték, bogyó hatott-e?
De most, mint a múltkor, nem hatott, szinte semmit se.

Múltkor betolás, és kitolás között volt harminc perc,
Most ezt megdöntöttük, lett már összesen harminckét perc.
De éreztem közben, hogy hosszú, ez a műtő szentperc.

A betegtologató fiú viccelt, hogy mily’ gyorsan végeztem,
Én mondtam az igaz valóságot neki, hosszabban végeztem…
De most már, talán egy életre szólóan jó lesz így a szemem.

Ma reggel nagyviziten, hosszan nézte szemem a főorvos,
Majd, szintén így az elbocsátáskor a megműtő adjunktus!

*

Sebet nézte így
Elmélyülve, hosszasan.
Kíváncsi? Gyógyul?
Mondá: kell meggyőződni.
Gyógyulást segíteni.

*

Jó szobatársak voltak, kettő is jóval idősebb,
De jól elvoltunk, egyik a másiknál kellemesebb!
Éjjel nem volt horkolás... lett volna kellemetlenebb.

Köszönet, a jó Enyedi doktornak,
Köszönet a segítő asszonyoknak!
Mindenki aranyos, segítőkész volt.
Mindenki a helyzet magaslatán volt!

Ebédre itthon voltunk,
Itthon biz' jobban voltunk,
Mert bár jól el voltunk, jó volt a társaság,
Enni is kaptunk... de ez fogolytársaság!
De itthon… az mégis csak itthon…
És kutya is várt, hogy kacsintson.

Távolba meg úgy látok, mint egy látó!
Munkaszemüvegem lett az olvasó!

Nejem műtétje fölöttébb jól sikerült
Szemüvege már nem kell, de előkerült
És most eladná, jó pénzért,
Emlékül így az egészért.

*

Ezen túl vagyunk,
Hajunk immár loboghat.
Látni rendesen.
Nem irigylem vaksikat,
Erősítem látókat!

*

Nehezen írok!
Szem, nem legalkalmasabb!
Gyötrelem! Lesz jobb…

Vecsés, 2015. szeptember 18. – Kustra Ferenc