Egyszer eljött és azt mondta:
Soha nem találod ki, hogy velem mi volna?
...Állapotos vagyok negyvennégy éves koromra.
Házamban állt átlátszó zöld volt rajta
És a gyermeket mondta hogy, akarja.
Szegényes otthonomat úgy kiemelte õ
Virult a szépsége, virult a nõ.
Valahogy meglepett, hogy e korban még történik
Kérdeztem is irigykedve: ki a boldog, hol lakik?
S nem mondott õ semmit csak folytatta:
Márciusban történt már négy hónapja.
Gyönyörû nap akkor, és virágot is kaptam,
Hóvirágot a tavaszban.
Senkit nem hibáztatok
Mert én is akartam, és itt vagyok.
Melléje hogyan kerültem máig nem tudom
Csak csüngtünk egymáson, s õ suttogta:
A gyermekünkért, mindenért, érdemes volt: szavamra.
marica - február 29 2008 09:00:14
Kedves iytop!
Megrendítõen szép pillanat kép. Csak úgy belebújt versed a szívembe.
Gratulálok e csodás gyöngyszemedhez!
Szeretettel: marica
Torma Zsuzsanna - február 29 2008 09:18:38
Nem is fontos, hogy "ki a boldog, hol lakik?" , csak az a fontos, hogy a csoda megtörtént.
Nagyon szép a vers és a mondanivalója is.
Üdv. Torma Zsuzsanna
mullerildiko - február 29 2008 09:25:27
Kedves Iytop, Sok örömet és boldogságot kívánok nektek, mert ez az élet egyik legszebb csodája, szeretettel: Ildi
kormi37 - február 29 2008 15:49:06
Nagyon gyönyörû a versed. Tetszik. Gratula. Szeretettel:Kormi
iytop - február 29 2008 17:15:45
Mindjájatoknak köszönöm az ékes szavakat.Sok,sok szeretettel
LouisdelaCruise - február 29 2008 20:14:14
Óhhh..- (kissé meghökkenve)!
Csodás! - és talán a mûveid legszebb gyöngyszeme e vers!
Titkon, valami ilyen boldogságot szeretnék én is!
Baráti szeretettel: Lajos
