|
|
Homokszemként söpört félre a fájdalom
rádöbbentett , sorsom nem irányíthatom.
Vánszorogva peregnek azóta a napok,
nem tudhatom a holnaptól mit kapok.
Üresség tölt ki, mindenem elfogyott
lelkem a fájdalomtól vergődő fogoly.
Iszonyatos a hiány, szorongat a félelem
löködöm magamat előre az életben,
melynek minden perce maga a végtelen.
Mennem kell előre, sok az elvarratlan szál,
szívem a nappalokban éjszakára vár.
Ébren álmodom, hogy itt vannak velem,
de a sok kérdésre senki nem felel,
csak kong a csend a sötétség leplében,
hangtalan üvölt a kín szenvedő elmémben.
Minden reggel felkelek, visz előre az ösztön,
a boldogság elsuhan csak, már nem is köszön.
Biztatom magamat, hogy van létezés odaát
Itt hagyva cipelem az emlékezés sóhaját.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. szeptember 17. kedd,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
