Napkorong

H.Gábor Erzsébet
A régi matrac

Itt nyomott, meg ott nyomott,
száz pecsét hagyott nyomot -
több kegyelmet nem adott,
s kidobta a matracot!

Végre! - mondta, és leült -
s örömében elmerült.
Felhívta a matracost -
szegény, majdnem frászt kapott;

későre járt - kerge éj -,
pihenni te így remélj!
Holnap viszem! - mondta az,
s kívánt könnyű álmokat.

Végre reggel, s nyílt a bolt
- minden olyan tiszta volt -,
háztól házig jött az ágy,
szólt a gazda - vágytam rád!

Elég borsos ára volt,
átölelte, ráhajolt,
s jött az este végre már -
reggel óta erre vár!

Keze lába nagyra nyúlt,
élvezettel rásimult,
s mint a farönk, törte úgy!
Annyira, hogy könnye hullt.

Próbálgatta reggelig -
nem is evett reggelit!
Minden tagja szaggatott,
egy szemet sem alhatott.

Hol a régi? - megriadt!
Vissza kéne hozni azt!
S mint egy őrült, úgy futott,
míg a célig eljutott.

És a kuka mellett volt!
Rajta három eb csaholt -
s vérszívókkal volt tele,
az ő éltes fekhelye!

Három éjt is átaludt,
s nem törte a fránya lyuk,
s bár a matrac foltosabb,
álma mégis boldogabb.

Hozzászólások

Deak Eva - szeptember 30 2015 13:59:06
Erzsike! Nagyon tetszett versed. Ritmusos, jó a téma. Arra gondoltam most volt egy akció is matracból ággyal együtt olcsóbb. Egy jó matrac a gerincnek ajándék. Gratulálok szeretettel. É

hzsike - október 01 2015 12:09:03
Köszönöm, hogy elovastad, kedves Évi. Szeretettel fogadtalak.
Zsike

Szollosi David - október 02 2015 01:26:01
Zsike, nagyon jó és nagyon igaz vers! Ezek a mai bútorok! Csak a szemnek valók, nem a testnek! Régen elődeink nemzedékeken át örökölték az ágyat, ha kicsit gödrös volt, a régi jó kárpitos rendbe tudta tenni. A mostaniakat - nem csak az ágyat, mindent! - nem lehet javítani, csak használni egy kurta ideig, aztán kidobni lomtalanításkor...