|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Ofélia...
Hatalmas fal vette körül a vár épületet,
Hol szerelmes szíve sokat szenvedett.
Szívét adta könnyelműen Hamletnek, ki
Nem adott neki mást, csak üres ígéretet
Sötét felhők gyülekeztek Helsingőr felett,
Claudius a király hatalma megremegett.
Megölte az öccsét, mondták a szellemek
Polónius próbálta simítani a történteket.
Ofélia vágyott a szerelemre, gyönyörű
hangja szívének legszebb dalát énekelte.
Hosszú haja majdnem leért a földig,mikor
Látta szerelmét, sóhaja szállt fel az égig.
Hamlet nyugtalan volt, barátja Horatio, aki
Biztatta őt az igazság felderítésére,apja
Aki mint szellem visszatért éjjelente, neki
Mondván Claudius volt aki megmérgezte.
Ofélia nézte a gyülemlő eseményeket,
S reménye egyre halványabb lett,apja
Polónius nem bízott hamlet ígéreteiben,
Oktatta lányát,hogy ne reménykedjen.
Hamlet felkészült mindenre megvédeni
Jogát a királyi székre,felásta apja sírját
A temetőbe,itt más választás nincsen,
Lenni vagy nem lenni,ez van a kérdésben
Ofélia napról napra jobban tébolyodott,
Szíve elviselni nem tudta amiket látott,
Lement a vízpartra,hullámokba vetette
Szerelme vágyát, minden boldogságát.
,
Eljött a nap,ahol a király előtt bemutatták
A színdarabot:Claudius gyilkos! Mindenki
Kardot rántott,élve senki nem maradt és
A Dán királyságon egy sötét folt maradt ! |
|
|
- október 02 2015 09:53:20
Kedves Tibor!
Verseidet olvasva látom "nagyon otthon vagy "Shakespeare műveiben.
Fenti remek írásod is erről tanúskodik.
is errőlGratulálok: Maria  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 08. csütörtök,
Gyöngyvér, Keve napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
