Megfogadtam, hogy nem kérek tőle semmit...
és mégis, ha akarna,
ó, ha akarna, megadhatná azt, amit még nem kértem,
akkor a tó kiszáradna,
s a part egyiptomi piramist alkotna.
De nem, nem kérek semmit,
és ha valaha is kérnék még valamit,
az egy serlegbe cseppentett éter,
amit aztán írásba foglalnék.
Add mindazt, amiről azt hiszed, hogy nem tudsz megadni,
add meg a fekete hajad nyugalmát, a Nap sugarát,
add a golgota alkonyát,
és add az első fegyverszünetet.
Add szépségednek paradoxonát,
add a lázadó álmok jóslatát,
add, hogy beletörődjek a közönséges versszakokba,
és a vitatott versek tartalmába.
Add az első női áldozat árát,
add a gyémánt és az achát jelképét,
add Salomé táncoló kedvét, ritmusát,
ki elkérte Keresztelő János fejét,
add azt a tálcát.
Add mindazt, amit első látásra szétszórsz,
és mindazt, amit az utolsó pillanatban gyűjtesz,
add a királyok pompás árnyékrajzait...
és a távolból jól megfigyelt bolondok házát.
Megfogadtam, hogy nem kérek tőle semmit...
és mégis, ha akarna,
ó, ha akarna, adja meg, amit még nem kértem,
mert akkor a tó kiszáradna,
s a part egyiptomi piramist alkotna. |
|
