|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
Tudom szép nap lesz mikor meghalok,
összekulcsolt kezemet égetni fogja a Nap,
és elsőként fogom érezni...
ünnep, és holnap nem kell felkelni.
Csak az erdő fái után sírok majd,
mikor látni fogom, mint ölelkeznek az éggel,
hirdetve a különleges reggelt,
melyben már nem lesz alku a halál kegyével.
Átkarol egy ostoba, gyámoltalan önszerelem,
zavaros könnyek a földön,
összegyűlve a szám sarkában
csodálkoznak, hogy még mosolygok.
De váratlanul, a homlokom felett nőni fog az éj,
egyformán mosolygok, és a csillagok
a messzeségben elhervadnak énvelem...
és jönni fognak a nem szeretem napok.
Csak úgy egyszeriből, a szemhéjam alatt,
és minden a mélybe esik, hol a csend,
mint mindig, én közel leszek...
de talán túl messze, mellettetek. |
|
|
- november 04 2015 07:16:19
Hű, nagyon mély pesszimista sorok. Igen az ember sokszor egy idő után elgondolkodik ezen is és elképzeli,  hogyan is lesz. Szeretettel olvastam. Éva |
- november 04 2015 16:56:49
Kedves Iytop!
Igen letargikus hangulatban írtad ezt a verset, lehetne sírni is egy sort miatta. Gondolkozz el az első soron, érdemes. Mert valóban így lesz, ha Te is oda kerülsz. Talán, vagy biztosan, meg is könnyebbülsz. Én így gondolom és úgy készülök, hogy megváltás lesz. utána minden biztosan jobb lesz, mint itt a Földön.
Szeretettel: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
