|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Zárva az ajtód
A bánat mélán ácsorog,
lelkemen lassan átcsorog,
és sírni hagy, de élni űz,
mert izzik még a régi tűz,
mi felrepít és részegít,
parazsa perzsel, s úgy hevít,
akár az érett óborok.
A szél a fák közt kódorog.
Szívemben hangos üstdobok
verik a ritmust - fáj a hang,
s mint százezernyi rézharang
úgy konganak, de oly üres -
semmise számít nélküled!
Odakinn már a fagy kopog.
Kegyelmet kérni nem fogok,
magamra rácsot ácsolok,
de vágyam mindig visszaűz,
vérem tomboló lávatűz.
Hogy tud így fájni mondd, a nincs?
Ajtódon új a rézkilincs -
kapudban szívem ácsorog. |
|
|
- november 11 2015 18:54:01
Szia Zsike!
Az egyedüllét hangulata lüktet végig a sorokon, szinte dohog ahogy olvasom. Nagyon kifejező, szép írás!
Szeretettel:  |
- november 12 2015 11:20:37
Ritmusos - hangulatos!
Sszeretettel olvastam szép versedet - Szomorúfűz |
- november 12 2015 18:09:52
Köszönöm, kedves Gondola, köszönöm kedves Margitka. A vers, "csak" egy életérzés...egy pillanat megörökítése. 
Szeretettel láttalak Benneteket nálam. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. szeptember 23. hétfő,
Tekla napja van.
Holnap Gellért napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
