|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Fújdogált az esti szél,
érkezett a mély sötét,
kint voltam a hűs tónál,
Temetőhöz... csak ennyi már.
Gondolkodva mentem én,
a léptem az ősz rejtekén,
bandukoltam resten,
majd viharként futni kezdtem.
Hátam mögött levelek hulltak,
rozsdájuk kísérte a múltat,
vad gátat raktak ím elém,
vihart suttogott a szél...
De egyszer csak megálltam,
talán erre már jártam?
hová, mily úton menjek?
Világ,végtelent tereljek?
Az útkereszteződésben állva,
gondolattól megtépázva,
aranyhanggal egy lány kacagott,
rögtön meg is babonázott.
Más világi útról soha többet,
mi bút hozott és könnyet,
arról hallani sem akarok,
a kacagás felé szaladok. |
|
|
- november 12 2015 06:06:50
Kedves Elemér!
A fiatalság múlik, de ne a könnyek útját járd, szaladj csak a kacagás felé.
Gratulálok versedhez: Maria  |
- november 12 2015 11:50:52
Szomorúságában is nagyon szép vers. Gratulálok szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 01. kedd,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
