H.Gábor Erzsébet
Látod a fényt?
Látod a fényt az útnak a végén?
Nem kell, hogy félj, ha jő az idő!
Elrévedezve mennyei békén,
tudva, hogy minket így szeret Ő,
hinni magunkban, s hinni a jóban,
s tudni, hogy ott fenn boldog leszel.
Tedd csak a dolgod, légy mindig józan,
mert aki így él, jóra nevel.
Gyúlnak a fények, múlik az élet -
azt amit kaptál, mind a tiéd,
kopnak az álmok, gyűlnek az évek,
szinte csak emlék már, ami szép.
Azt, hogy a Földre, hányszor születhetsz,
nem tudja senki - tán, csak az Úr!
Meg kell becsülni azt, hogy szerethetsz,
s azt is, hogy néked kék az azúr.
Emberként élni nagydolog - hidd el!
Körbeölel, e szép kegyelem,
s áldásra várva - gyermeki hittel -,
összesimul a két tenyerem.
Látod a fényt, az útnak a végén?
Hogyha a léted éjbe fakul,
átvinni téged, ott vár egy fénylény,
s csillagod mécse újra kigyúl. |
|
