|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
|
|
Egy ködös délutánon...
Ködös februári, szürke délutánon
hajlott hátú ember kéreget a megállón
A távolból feldíszített fekete lovak,
húzzák a halottas szekeret,utánuk
a menet szaporán lépeget.
A napnak lassan vége,leszáll az este,
hideg,zúzmarás lehelet száll mindenre.
Lassan fehéredik az utcák kövezete,
gesztenyét árul egy idős nénike,
tűz fölött melegszik a hideg keze.
Gondolkodom a halottas meneten,
egy élet kialudt a nagy mindenségben.
Talán jobb is annak ki elment
nem szenvedi tovább a kínzó életet,
kiket itt hagyott fáj az emlékezet.
Harang szól,játszik a gondolatommal,
az életünk kiszámíthatatlan órájával.
Megérintett a hirtelen jövő gyászmenet,
mintha tudatni akarná velem,hogy a
halál árnyéka egyre közelebb. |
|
|
- november 24 2015 10:27:38
Kedves Tibor!
Igen, vannak az életünkben olyan pillanatok, amikor egy szomorú látvány gondolkodásra késztet, és a hangulat szívünkön üt sebet. Remekül szemléltetted ezt az érzést versedben.
Szeretettel gratulálok!
Évi |
- november 24 2015 14:09:56
Kedves Évi !
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 11. szerda,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
