|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
|
|
Erzsó néne...
Erzsó néne élt magában,talán
már ő sem tudja milyen régóta,
mennyi idő telt el azóta,
szegénységben lassan megy az óra.
Gyalogolt ő rendületlenül,ötször
naponta,miközben gondolatait
magában megvitatta,volt aki mint
szegény bolondot sajnálta.
Cipő helyett egy öreg fekete filc
papucsban járt nesztelenül,ott
termett,ahol nem is gondolnák
gyerekek boszorkánynak hívták.
Ő volt a ház legrégibb lakója két
macskája volt,Cirmi meg Zója akik
élvezték a pazar ellátást,Erzsó néne
nekik adott mindent amit csak talált.
Biblia volt a legjobb barátja,olvasgatta,
talán már kívülről is tudta,kedvelték a
szomszédok, mindenre tudott valami
jó természetes orvosságot.
Templomba járt imádkozni ő
bűneit leróni amikről senki sem
tudott,de mindenkit elgondolkodtatott,
a sok imádság valamit mondott.
Elérte a kilencvenedik évét anélkül,
hogy valaha is bármi baja esnék.
Öreg ház földszintes lakásába lakott,
ami sötét volt, csak a lámpa világított.
Szerette a sötétséget,ami jól ment
a korához a fekete ruhájához
két macskájához,kiknek szemei
világítottak s ő tudta hol vannak.
Erzsó néne valamit tartogatott,amit
magában szorongatott,mert nem
akarta,hogy valaki is tudja,mi volt
hosszú életének titka.
Egy nap senki sem látta Erzsó nénét,
sokan összedugták a fejüket,kopogtak
senki nem jelentkezett,benyitottak
szegényt holtan találták az ágyán feküdt.
Egyetlen rokona volt,aki rövidesen
jelentkezett,s holmija között kutakodott,
megtudták,hogy Erzsó néne gazdag volt
amire soha senki nem gondolt.
Ládaszámra voltak az értékes papírok,
ékszerek s a rejtély egyre nagyobb lett.
Irataiból sok minden kitudódott,hogy
Erzsó néne tulajdonképpen ki is volt.
Egyedül a rokona tudta,s ami később
kitudódott: Erzsó néne valamikor nagy
híres dáma volt. Színpadon lépett fel,
hangjával szórakoztatta a közönséget.
Bájaival elért mindent amit lehetett,
büszke volt magára,szépségére és
gyönyörű alakjára,amiért a férfinép
megtett mindent az ő javára.
Mikor a háborúnak vége lett,az ő kora
is befellegzett.Soha nem mondta meg
senkinek,magába temette a múltat és
életéből a legszebb álmokat. |
|
|
- december 04 2015 05:44:56
Kedves Tibor! nagyon tetszik a történet. remélem nem sértődsz meg amit írok: ha átírnád ballada formába még nagyszerűbb lenne. A történet, a vers hossza, talán megkívánja. Emelné értékét. Persze így is remek, nálam ott van a DE! Gratulálok egyébként. Szeretettel. Éva |
- december 04 2015 06:20:52
Kedves Tibor!
Elbeszélő költeményedet szeretettel olvastam. És sok ilyen történetről hallottam, olvastam, és elgondolkodtatott mindig, hogy miért is gyűjtögették össze ezek az emberek a pénzüket, ékszereiket, mi volt számukra a motiváció, de különben ők meg szegénységben éltek.
A nagyapám volt ilyen, tele volt a padlás mindenféle finom étellel - sonka, kolbász, ami a disznók levágása után feldolgozandó volt - volt pénzük is, mert a halála után megtalálták a sok pengőt, mely már semmit nem ért, sok gyereke volt, de mégis szegénységben éltek. Nem értem a motivációt.
Szeretettel gratulálok versedhez, örömmel olvasom régi történeteidet is.
Szeretettel: Évi |
- december 04 2015 14:44:51
Kedves Éva !
Köszönöm az ötletedet megfogadom
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
- december 04 2015 14:56:51
Kedves Évi !
Azok a gyüjtögetők nem tudják,hogy nem vihetünk el semmit magukkal,
úgy megyünk,ahogy jöttünk.Mi csak ideiglenes tulajdonosok vagyunk s mikor
jön az idő átadjuk másoknak,kik idővel ugyanazt teszik.Ez az életnek a
körforgalma amit ha mindenki tudna egészen más életet élnénk
Szeretettel
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 09. hétfő,
Natália napja van.
Holnap Judit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
