Kora reggel kitárom ablakom szárnyait,
mohón beszívom a beáradó friss levegőt,
a dombok felől ereszkedik a köd,
kint a legelőn szerelmemet látom, s minden oly zöld.
Nem akar még mutatkozni a Nap,
körülöttem lebeg a várakozás,
aludj nyugodtan, gond nélkül
te fénylő álom, mert a barátom vagy.
Valamikor, majd egy boldog pillanatban,
egy elámító napnyugtában,
másnak is megjelenítek egy képet,
mondva: elengedem, mert tudom, hogy szeretett.
