 
Szerelmem, ne mondj nekem semmit,
szemeddel szólj hozzám csillogva,
bennük mindig felemelkedek,
ha ölembe foglak.
Ma este ne mondj nekem semmit,
ugyanazzal a csókkal szólj hozzám,
amit az az új tavasz hozott,
egy megelégelt lélekben,
zűrzavaros helyzetben,
- ölelj át -.
Nem, ne mondd többet:
Szerelmem mennyire óhajtasz,
mennyire akarod, hogy veled legyek,
forró melleiden egy egész életet,
hogy e földön megépítsük az édent, s a jókedvet.
Nem, ne mondj nekem semmit az éjben,
csak öltöztess simogatásaiddal,
fedd be testem suttogásoddal,
és hajnalig mondjuk egymásnak a csendet... |
|
Sancho
