Nem tagadom
Igazgatja lelkemet a sorsom;
Bizony még élek,
De már semmitõl sem félek.
Parancsot kapott,teljesítették
Életemet leszámolásnak is vélhetnék;
A semmi föl issza hangom
A szavakat is alig hallom.
Új divat,új idõk jönnek
A megszokásnál nem maradhatok,
Eleget tenni nem tudok kettõnek.
Nem tagadom
A göröngyös utat válalom;
Az életemet összekavarta,
Döcögök,mert õ akarta.
És hogyha holnap kapuk nyílnak,
Azt kívánom mindent feledni bírjak,
Panaszos hangom ne jajgasson
Hivatlan vendégként lemaradjon.
Késett zokszót ûz az ösztön
Ha fáj is, vonszolom magam csendben,
Csak senki ne dúljon s esküdözzön.
Nem tagadom
Hõsies bátorsággal mondom,
Hogy szegény közömbös lelkem,
Kibírja mindennél lelkesebben.
Helen Bereg 22/11/2020 18:54 Szép estét Koronglakók! Örülök, hogy itt jártál Éva.
bozoeva 22/11/2020 14:04 Szia Valikám! Felmerészkedtem, ezzel búbánatos , nagyon aktuális versikével. Bár nem
mindig látszik, tisztellek és szeretlek Benneteket!!!... bé.
vali75 22/11/2020 13:44 Szia B. Éva! De régen "láttalak"
