|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
A tél....
Nagy pelyhekben hull a hó,minden fehér
és nyugtató.Kandallóban
a tűz lángjai gyönyörű színes
táncokat járnak,szinte hallom a síró
fájdalmait a kemény fának.
Szívem fájdalmai lángolnak mint a tűz,
régi emlékeimet felkavarják
gondolataim.Bár ne gondolnék soha
azokra a régmúlt boldog napokra,mik
elkísértek hosszú utakra...
Fáj az emlék,de megnyugtat,hogy volt az
életemben egy csodálatos szép
időszak,mikor nem gondoltunk semmi másra
csak a boldogságunkra, ami véget ért
szomorúságunkra.
Nézem a tüzet,leégtek a fák,csak a parázs
világítja át a szobát.Mi életünk is
ilyen,mint a tűz,valamikor lángoltunk
hevesen,miénk volt az egész világ,közben múltak
az évek,hamuvá lettek a nagy szerelmek.
Künn a hó betakarta a vidéket,már alig lehet
látni a környéket.A tűz kialudt már,
a sok fából csak hamu maradt,ahogy morzsolódik
le az életünk a kiszámíthatatlan
idő terhe alatt. |
|
|
- december 22 2015 07:25:28
Nagyon szép asszociáció! Szeretettel Éva |
- december 22 2015 08:20:50
Szép hasonlat a versed az elmúló időt tükrözve. "M'ért múlik minden el, ami szép", ezt a gyönyörű dalt juttatta eszembe a versed kedves Tibor.
Szeretettel olvastalak, mint mindig, gratulálok!
Évi |
- december 22 2015 13:37:39
kedves Éva !
Köszönöm,hogy olvastál
Szeretettel
Tibor |
- december 22 2015 13:44:43
Kedves Évi !
Az életünk kiszámíthatatlan rejtelme a "MIért" amit soha nem fogunk
megfejteni.Köszönöm,hogy olvastál
Szeretettel
Tibor |
- december 22 2015 23:03:22
Kedves Tibor!
Szeretettel olvastam szép versedet. Szofi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 02. péntek,
Ábel napja van.
Holnap Genovéva napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
