|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Szemedben laknék egy időre,
hogy lássam mint szülik a hegyek forrásaikat,
hogyan csókolóznak titokban az őzek,
s halljam ahogyan a fűszálak nőnek.
Markodban lennék egy időre,
míg te melleidet érinted és én érezni fogom illatukat, - mámor,
miképp egy levadászott feketerigó, megsérülve,
a virágok közt megbújva félénken ki-kibámul.
Laknék még a hajadban,
hogy halljam ott is a szelet, miképpen a berekben,
gondolataidat halántékaidon leráznád,
és nagyon szépeket suttognál a fülembe.
Majd akkor mikor a hangom hívni fog,
öltöztesd a fákat egy mesebeli királyi ünnepre,
én hópehelyként újból hazajutok,
s te markodban tartasz vízcseppként egy rövid időre. |
|
|
- január 25 2016 12:13:26
Szép! |
- január 25 2016 18:56:42
Gyönyörű képek, szép gondolatok. |
- január 27 2016 11:11:47
Nagyon szép vers.
Kedves Elemér!
Szeretettel olvaslak - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 18. kedd,
Bernadett napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
