|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Fény fedte be árnyékodat,
elvakított a káprázat.
zuhogtak rám az emlékek,
mégis feledtelek téged.
Talán egykor szerettelek,
csak vetített a képzelet?
messze mentél, vagy nem voltál,
csak egy virtuális oltár?
Az idő mindent betakar,
ki emlékezni nem akar,
annak segít demencia,
sajnos, meg kell butulnia.
Elszáll az is, ami fontos,
lesz belőlünk vén bolondos,
aki magáról se tudja,
szőke volt-e vagy tán barna.
Lába csoszog, haja fehér,
tükörbe már nem lát szegény,
de nem is érdekli mára,
ki nézne vissza reája.
Ápolási osztály várja,
onnan viszik a sírjába. |
|
|
- február 02 2016 17:14:57
Drága Saroltám!
Remekül beleszőtted az emlékeket versedbe, mely az öregkori elbutulásról íródott. Tudom miről beszélsz, átéltem anyukámmal minden egyes pillanatát...Neki én voltam az "ápolási osztály", ahonnan 89 évesen távozott.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- február 03 2016 06:12:29
Saroltám!
Az idős kor eme betegsége, talán olykor a menekülés egyik útvonala.
Versed bennem is emlékeket idéz édesanyám utolsó éveiről.
Szeretettel olvastalak: Maria |
- február 03 2016 18:52:34
Kedves Mamuszka !
Nagyon szépen írtad a valóságot amit nem lehet elkerülni
Szeretettel olvastalak
Tibor |
- február 05 2016 11:37:05
Kedves Sarolta!
"Ilyen az élet" sajnos, szeretettel... Wino |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. január 24. péntek,
Timót napja van.
Holnap Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
