Napkorong

Fúj a szellő, száll a felhő,
aztán tombol, villám vakít.
Feltámad a gyilkos erő,
hullám-korbács partot szakít.

Ahogy a természet teszi,
csendes, de háborog néha,
így tesznek a Föld népei,
megindulnak, mint lavina.

Először leesik egy darab,
majd még több utánaered,
itt csak porfelhő marad,
ott már pusztít a görgeteg.

A lavina, mi emberi
egy elindul és utána,
aki ráér és kíváncsi,
követi kalandra várva.

Egyik tájról a másik tájra,
utaznak világot látni.
Tájat, házakat csodálva,
szép emléket haza vinni.

Később sokan visszamennek,
otthagyják őseik honát.
Mindent, mindenkit felednek,
követik szívük vágyait.

Mert ott, ahol eddig éltek
idegen lett, gonosz átok.
jövőt már nem remélnek,
hazátlanok és koldusok.

A régi föld, az ősi ország,
új urak uralmát nyögi.
Erőszak lett és gyilkosság,
az igazságot elveti.

Van ott kincs és gazdagság,
de rossz célra használják!
Ellenségük az igazság,
vért és a hatalmat imádják!

Akik láttak más országot,
megszületik a gondolat:
otthagyni e rossz világot,
választják a vándorutat

Az úton végig keverednek
a menekülők és turisták,
sokasodnak, hömpölyögnek,
mint cunamik és lavinák.

Ez most az új népvándorlás!
Egyszer volt így sok száz éve!
Következménye a bukás!
Róma uralmának vége!

Vajon ez majd mit fog hozni?
Zavart, nyomort, gyűlöletet?
Mi fog általuk megszűnni?
A nyugodt, európai élet?

Tudom, hogy most más a helyzet.
Sok az értelmes honpolgár!
Más a technika, fegyverzet!
Ez mégis eldöntésre vár!

Hozzászólások

farkas viola - február 08 2016 05:35:47
Kedves Tibor!
Komoly témáról írtál, átérezzük, látjuk nap-mint nap. A félelem bennünk lakik: Mi lesz Európával?
Szeretettel gratulálok: Viola