Színehagyott Emléked fakóbb,
mint a köd takart, gomolygó égbolt
rejtőzködő tétova napsugarak
reményvesztett próbálkozása,villan,
hogy melengessék a kitaszítottat.
Most zúzmarába bújt fagyos pára vár reája,
forró szívem a fagy foga rágja
- összeférhetetlen darabkákra.
Gabucc - február 06 2016 15:02:06
Szomorú, de kiváló vers.
Szeretettel gratulálok hozzá!
Kemény Gábor (Gabucc)
Eta-Etusom - február 06 2016 17:05:39
KEVES GABUCC!kÖSZÖNÖM , HOGY MEGTISZTELTÉL FIGYELMEDDEL.:-)
gyongyszem555 - február 06 2016 18:03:28
Amikor csak színehagyott emlék marad, akkor az ember elgondolkodik. Volt az valaha is színes? Mert ha emléknek csak ez maradt, akkor nem sok "élet" volt abban a kapcsolatban. Mert azért előfordulnak boldog percek is egy kapcsolatban, és nyilván ha elmúlt, azokra a szép dolgokra szívesen emlékezünk, még akkor is ha több volt benne a rossz.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi
Wino - február 06 2016 22:43:28
Eta!
Remek a versed, gratulálok, de nagyon örülök, hogy ismét itt vagy!!
Szeretettel...Wino
Dellamama - február 07 2016 09:41:34
Drága Eta!
Az emlékek fakulnak a tél csontig hatol, szívet fagyaszt.
Letargikus hangulatú nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok: Maria
vali75 - február 07 2016 18:24:30
Belső vívódás, a múlt képei elevenednek meg versedben. Akiről megfakult emléket őrizhet még a szív,ott néha-néha fájó érzések törnek felszínre melyek elgondolkodtatóak, miért így alakult, hogyan lehetett volna másképpen, vagy mégis így a jó....
