A nyár forró levegõje jár
Az udvaron forró szélben száll
S égbe emeli a leveleket, porszemeket
Oda hol a madár lebeg.
Felemeli messzire
Hol a föld oly kicsike
Kacarászva hajítgatja
Felemeli földre rakja.
Pajkossággal telt a zsákja
Forgó szél jár visongálva.
S a majorságot megzavarja
Esztelen futásra készteti, rakja.
Azt se tudják mi történik
Gyerekes a szél és játszik.
S az ég kék fedelén
A mélységes tisztaság részén
Gólyák lebegnek az égen
Szárnyuk a melegségen, körözésben.
S onnan figyelik a földet
Kéményt keresnek egy újszülöttnek.
Éles szemük észre veszi
Lent a földön lagzi teszi.
Ember lábát csárdás eszi
Minden oly fennséges.
Balra egy jobbra kettõ
A zene fordulásra készteti õ.
Derekán a fiú keze
Lánynak keze vállán, pelyhe
Istenem de szép ma minden
Mert gólyák sora felettük ma, körözésben.
szoszircsi - március 05 2008 13:04:53
[b]...bár mozgalmas a vers...mégis nagyon megnyugtató-kellemes...szeretem a hónapjaidat...sõt a napjaidat is...szeretettel- [/b]szi.
kormi37 - március 05 2008 13:45:35
Egyetértek szoszircsivel, mást mit is mondhatnék, hogy gyönyörû. Grat. Szeretettel.Kormi
Maryam - március 05 2008 22:51:49
Érdekes, ahogy lentrõl idulsz, fel emelkedsz, és visszatérsz megint a földre. Kellemes érzéseket keltett bennem a versed, a természet, és a hétköznapok is benne vannak, egységeet képeznek.
