 .jpg)
A vihar hírnöke jött a dombok felől egész éjjel,
péntekről szombatra csak gyűlt,
Nyugatról hegymagasságnyi fenyegetőzéssel,
dörgött, villámlott, majd megszűnt.
Hiszem, hogy két szív a félelemtől eggyé alakulhat...
mindketten reszkettünk, vártunk, csókokat osztva.
Elkerült minket a vihar, az özönvíz moraja,
távolodott a földtől, de még néhányszor villámlott,
a szobában a fénye megvilágította a kipattanó liliomot,
megfogott a virágzása, meztelensége,
mintha álom lett volna az egész,
ahogy a távolodó viharban kinyitotta szirmait. |
|
