|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Láss a szememmel,
ahogy én látlak téged,
érezz a szívemmel,
éld át,mit érzek.
Hogyha fáj is nekem,
néha a valóság,
álmaimban soha,
semmi sem szab határt.
E szenvedélyes érzésnek,
most múlnia kell,
ha lehunyom szemem,
tán örök megnyugvásra lel.
Nem érzem többet,
ezt a végtelen űrt,
mit magad után hagysz,
mikor távol kerülsz.
Nem kérek mást,
csak emlékezz mit éreztél,
mikor belém költözve,
mindent megértettél.
Arcomon mosoly,
de ez csak álca,
mesterkélt boldogság..
ez maradt mára... |
|
|
- február 22 2016 06:17:52
Fájdalmas érzések, zakatoló szíved egy-egy szisztolés és diasztolés értékei, melyet egy szívzörej tör meg, lelkedben mély nyomot hagyva.
Szeretettel: Vali.  |
- február 22 2016 07:04:40
Nagyon szép a versed, tiszták, érthetők a gondolataid.
Szeretettel gratulálok: Évi |
- február 22 2016 11:01:50
Kedves Ronibaba!
Szépen leírt fájó gondolat...
Így vagyunk sajnos, azt hiszem sokan,
Bár én azt hiszem, ez a "végtelen űr" örökre megmarad...
Szeretettel gratula! |
- február 22 2016 12:16:08
Kedves Ronibaba! Nagyon szép és kedvesen igaz versedhez gratulálok neked! |
- február 22 2016 15:48:59
Köszönöm mindenkinek! :-) :-) :-) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. április 08. szerda,
Dénes napja van.
Holnap Erhard napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
