 
Majd jóval később fog eszünkbe jutni
ez az egyszerű történet,
erről a padról, ahol jelenleg ülünk,
míg forró halántékunk összeér, és hallgatunk.
Feltettünk porzott a hársak virága,
és a fehér nyír parazsat szitált,
s hogy mindennek legyen kezdete, termékenyülnie kellett,
pazarol, prédál a sok virág a szűz májusi kertben.
Ránk hullott a virágoknak pora,
ide-oda rángatta a lágy szellő a sárga felhőjét,
finom arany porát,
mi a vállunkra hullott, és csókra késztette a szánk.
A szánk tátva maradt,
kerestük, de nem találtuk a szavakat,
néha összezavarodottan, néha megbánással
visszafogja lendületes vágyainkat.
Majd jóval később fog eszünkbe jutni
ez az egyszerű történet,
erről a padról, ahol jelenleg ülünk,
míg forró halántékunk összeér.
Lappangó aranysárga porban,
álmodozó vágyainkban sejtjük meg,
azt ami lehetett volna...
de sosem volt, soha nem kaptuk meg ebben a korban. |
|
