|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,194
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Amikor megszülettem,
vércse vijjogott felettem.
Kemény szigorral neveltek,
nem szerettek,semmibe vettek,
így lettem lelkibeteg gyermek.
Önmagamat is sanyargattam,
génjeimben öröklődött hajlam
türelem és szenvedést,
elviselni kínra kész.
Belső kényszerem a munka,
szervezetem pusztította.
Fellázadtam, tehetetlen
sorsom átkát elégeltem,
nincs javulás- kilátásom,
végső pusztulásra vágyom.
Gyötör a sok fájó emlék,
bár lenne üres az elmém!
Nem vidít fel öröm, móka,
szemem könnyes, sír a nóta.
Létem mindenkinek terhes,
ha távozom, könnyebbülnek.
|
|
|
- február 28 2016 11:51:50
Kedves Mamuszka!
Igen! Elér egy bizonyos kort az ember, s rá jön nincs rá szükség!
Egy vigasz lebeg előtte, ha az utód e kort elérte, ugyan úgy teher lesz, mint amilyen teher az ki ma megöregedett. Ez az érzés hatványozódik abban az esetben, ha a magány az ember társa.
Üdvözlettel: gufi  |
- február 28 2016 13:07:21
kedves gufi
megértő lelki társ vagy,
köszönöm
szeretettel mamuszka  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. november 15. péntek,
Albert, Lipót napja van.
Holnap Ödön napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
