|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
A búslakodásban szőtt emlékeimben
az ősz próbál rábeszélni, hogy jöjjek vissza
oda, hol az árnyékból a nappalban létezik
késői a virágok illatának titka.
Lelkem az ősz gyermeke,
ki itt hagyta halott tetemét,
s az ősz is itt maradt és figyelte,
hogyan távolodom magamtól,
leheletében hogyan hagyom itt lelkem melegét.
És mint akit odaszegeztek, rám szól: élő vagy-e még?
várlak, várlak.......
mély hangja dörög, mindent megrezegtet, ahogyan
szólít, tanulj meg mozdulatlan lenni, mint a halott!
Valamikor megmutatta nekem,
elém tárta halálát borostyánkőbe zárva,
egy dermedt lepkében,
kit legyőzött a repülés, míg kristályba ásta. |
|
|
- február 29 2016 11:39:23
Lehangoló versedhez gratulálok: Mila |
- február 29 2016 15:49:35
Mnt az énlelkem  Szeretettel - Szfűz |
- február 29 2016 17:47:18
Szomorkás hangulatu versed az elmúlást idézi, de a tavasz pillangókat ébreszt báb álmaiból.
Szeretettel olvastam: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 29. szombat,
napja van.
Holnap Albin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
