Mögöttünk az évek sokasága elveszõben-
Koldusbotra jutó napjaink,
Muló félben a józan ész méltósága-
Szeretetre vágyodó könnyeink,
Minden nyár fakasztó ember álma.
Meggondolnánk hiszen a jövõ az jövõ,
De mégis elszánt roncsok vagyunk
E kezdõ rohanó világban,
Lehet mindhiába,de baktatunk
A végtelen út porában.
Az ember itt kevés a szeretetre
Esztelen rohan a forró semmiben,
S hányodik,mint ezer falevél-
Beszorulva a befalazott képzeletben
Olykor elfogja a szeretet tériszonya.
Gyürött a föld és mindenütt a gyanú
Mégis mosolygunk,de könnyes a szemünk,
Mindenkin a mulandóság ránca-
Fellázad a kikényszerített üdvösségünk,
Mi velünk együtt elveszett.
De halandók vagyunk,friss álmaink vannak
Lépkedünk tétova és gyöngéd utakon,
Nem nézve hátra félõn,titkolva
Szívszakadva kapaszkodunk a falakon,
Hogy reméljen lüktetõ örömünk.
denes - március 06 2008 10:43:13
Sok a versedben a kilátástalanság, a beletörõdés, de az igazságod senki nem tagadhatja.
szoszircsi - március 06 2008 18:42:02 ...homancs...tetszik a stílus és nagyon kifejezõek ezek a súlyos...ítéletszerû gyönyörû képzettársítások....
ez a "szeretet tériszonya" meg egyenesen szédületes...fantasztikusan találó és egyedi kép...gratulálok!!! szeretettel...szí
homancs - március 15 2008 14:24:03
...igen elég pesszimista hangulatú lett a vers "kissé",de viszont van benne sok igazság,ahogy ti is írtátok...
...köszönöm,hogy olvastatok
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. január 18. szombat, Piroska napja van. Holnap Sára, Márió napja lesz.
