|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
|
|
Elba szigetén...
Lemenőben már a nap,felhők között
a hold, bujkál a sötétség mögött.
Egy ember ül a szikla ormán,nézi az
egyre halványuló, távolodó láthatárt.
A hullámok elsimultak, de az ö vére
forr a fejében,mi történt az életével.
Mi történt a hatalmas hadvezérrel,
akit felmagasztaltak a világ tetejére.
Arany,babérkoszorút tettek a fejére
ő,volt a világ legnagyobb embere.
Várták,hogy a nemzetet vigye a
soha nem látott hatalmas sikerre.
A távolból mintha hallaná a csattogó
kardokat,haldokló francia katonákat.
Kietlen orosz hómezők,hidegében
megfagyott merész gondolatokat.
Most mint száműzött vad az élete,
minden kis neszre felriad a sötétbe.
Valamikor Glóriát zengett a tömeg
azóta lassú méregre ítéltetett.
Minél nagyobb a dicsőség,annál
nagyobb az árnyék mögötte.
Mert a diadal sosem tartott örökre,
letűnt birodalmak omlanak össze |
|
|
- március 31 2016 08:04:43
Gyönyörű történelmi áttekintés a versed kedves Tibor!
Szeretettel olvastam gondolataidat és gratulálok!
Évi |
- március 31 2016 19:37:33
Szeretettel gratulálok: Mila |
- április 01 2016 16:16:58
Gratulálok kedves Tibor!
Szeretettel olvastalak most is - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. szeptember 22. kedd,
Móric napja van.
Holnap Tekla napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
