|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Az élet balladája...
Nehéz volt a kezdet,már az elején
a fenekemre vertek,magamhoz tértem.
Sírtam,nem tetszett a fogadtatás,
vagy talán a goromba bemutatkozás.
Mamám mosolya volt az áldás.
Lassan kezdtem növekedni minden
lépésnek örvendeni.Jöttek a kis
játszótársak fiúk,lányok mind másak.
Probáltuk kitalálni gondolatainkat,
lányok voltak a huncuttabbak.
Bekerültem az iskolába sok barátom
lett hamarjába,újdolgokat tanultunk,
egyre érdekesebb lett az osztályunk.
Futballjáték volt a kedvencünk,szabad
időnket főleg arra szenteltük.
Egyszer csak egy óriás lett belőlem
hosszú nadrágot viseltem. Kezdtek
érdekelni a lányok,kik mosolyogtak
mindenféle huncutságokat mondtak,
szép szemeikkel kacsingattak.
Aztán komolyabbra fordult a dolog,
családot alapítottam és kis lurkókat
gardíroztam.Elröpült az ifjúságom
ami rövid volt,de nem is bántam mert
gyerekeim nőttek,az volt az álmom.
Egyszer csak rámhárult minden,fenn
tartani egy családot sok volt nekem.
Dolgoztam látástól vakulásig,hogy
mindenki boldog legyen,a családom
volt nekem a mindenem !
Bekerültem egy másik korosztályba,
ahol unokáim futottak körbe a házba.
Egyik helyesebb volt mint a másik,és
a végén annyian lettek,elvettek tőlem
minden türelmet.
Végül mikor már túl öreg lettem,nem
tudtak mit kezdeni velem,betettek egy
öregotthonba,ahol tolószékben tartottak
amíg el nem aludtam.És aludtam sokáig,
álmokban szőttem az életem rózsáit.... |
|
|
- április 29 2016 16:53:50
Fájdalmasan szép versedhez szeretettel gratulálok: Radmila |
- április 29 2016 19:56:35
Kedves Radmila !
Szeretettel köszönöm,hogy olvastad
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 21. péntek,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
