|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Itt ülök az íróasztalnál, készülök verset írni,
De a feltörő sírással, én alig birok elbírni…
Papír van az asztalon, toll meg a kezemben,
Kinézve látom, hogy madarak… a kertemben.
Én, azt várom, hogy az ihlet lerohan, rám száll,
És akkor remélem, tollam sorokat kaszál.
Tollammal utazok a múltunkba, Anyám,
Nekem most az én asztalomon a vártám,
Múltba révedek, tudom, valahol vársz rám…
Sorok nem jönnek össze, inkább így viszek neked virágot,
Kint már esik is, de magamra veszem kapucnis kabátot…
Köszönöm a szíved, hogy emberséggel neveltél,
Köszönöm a lelked, hogy velem sokat nevettél,
Köszönöm a lágy hangod, amit soha fel nem emeltél…
Köszönöm a szemed, mert azzal mindig reám nevettél.
Megyek is, szeretettel meglátogatlak,
Lesz egyszer, hogy engem is ott marasztalnak…
Ha itt lennél… szívek boldogok maradnak…
Vecsés, 2016. március 31. – Kustra Ferenc
|
|
|
- április 30 2016 07:59:59
Feri! felemelő érzés minden sora! |
- május 08 2016 18:12:29
Éva kedves, örömöm, hogy voltál és, hogy tetszett is.
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 09. péntek,
Marcell napja van.
Holnap Melánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
