 
H.Gábor Erzsébet
Hadd meséljek én
Most az egyszer hadd meséljek én -
dőlj le kedves, csukd be két szemed,
hadd legyen a perc most még enyém,
míg a múltról álmodom veled,
s hagyd, hogy lágyan elringassalak…
Friss tavasz volt, fújt a lenge szél -
visszajár az édes pillanat,
régi emlék, méze bennem él;
szirmot bontott épp a hársvirág,
száz madárka csak nekünk dalolt,
miénk volt e széles nagyvilág,
boldogságunk mindent átkarolt.
Letérdeltél, s azt kérdezted ott -
lennél-e mondd, az én hitvesem?
torkomban a szívem dobogott,
nem is tudtam szólni hirtelen.
Vékony gyűrűnk, ujjunk éke lett!
Emlékszel a sarki boltra még?
Frissen sütött kifli érkezett,
ingyen kaptuk, s kacsintott a pék.
Kezünkben a száraz kiflivég,
tücsökzene szólt a fák alól,
megcsókoltál, ragyogott az ég,
s esküt tettünk; mindörökre szól!
Milyen rég volt…Tetszett a mesém?
Látom kedves, könnyes a szemed;
miénk volt a legszebb szívregény,
s én lettem a boldog hitvesed.
2016.04.29.
|
|
