szomorufuz - május 16 2016 10:31:20
Kedves Tibor!
Én is imádom, bár csak élvezem, nem művelem.
Szeretettel gratulálok versedhez - Szomorúfűz
Artakos - május 16 2016 11:50:19
Egyszer, még kisiskolás koromban hallottam egy modern zongoradarabot és ott volt egy pianínó .A körülöttem álló gyerekeknek azt mondtam, hogy én is tudok hasonlót produkálni, Odamentem a zongorához és kezdtem ütögetni két kézzel a billentyűket. Ahogy hallottam a hangokat, én is alakítottam a játékomat. Amikor abbahagytam, az álmélkodó gyerekek gyűrűjében hagytam el a termet. Azóta is ezt tartom legnagyobb sikeremnek.
Csak annyi, hogy én soha sem tanultam zongorázni és tudtommal ez volt az utolsó, amikor egy zongorához nyúltam.
Amikor a versedet olvastam, ez jutott eszembe. Ennyit a modern zenéről.
Tetszett a versed.
Tiberius - május 16 2016 20:14:56
Kedves Szfűz !
Szeretettel köszönöm,hogy olvastad
Tibor.
Tiberius - május 16 2016 20:20:41
Kedves Tibor !
Köszönöm,hogy olvastad.
Én egy kicsit többre mentem a tanítom egy szép nő volt és az lett a vesztem.A prózák között megtalálhadod a történetet.
Egyébbként ha van kedvem néha leülök a zongora mellé és ismerek
elég sok dalt amik felélesztenek sok emlékeket.
Ödvözletem
TIbor
Szollosi David - május 17 2016 00:09:53
Kedves Tibor!
Örülök, hogy zenélsz. Én 10 éves korom óta mandolinozom, és teszem ezt amatőrként a mai napig. A zenélés igazi boldogság és öröm. És öröm az is, hogy másokat szórakoztathatok vele. Mindenkinek kellene zenét tanulni, lehetőleg hangszert, de legalább énekelni. És ezt már az anyaméhben kell kezdeni. Lányaim lelkére kötöttem, babavárás közben már énekeljenek, ringassák magukat. Aztán szülés után folyvást énekelni-énekelni. Mikor jön a mesék ideje, akkor is mese után énekelni a babának! És az egész életben kísérjen el a dal, zene, ritmus, tánc. A zene a beszédnél is fontosabb, mert többet elmond a lelkünknek minden másnál...
Gratulálok! Van otthon ezek szerint zongorád, van igényed a zenére és zenélésre. A csinos tanárnő ebben nagyon sokat jelent, a motivációt erősíti. Aztán a tanárnő megy, de a zene és az emléke marad..
Szeretettel üdvözöllek: Dávid, aki magát rímszerész-hűfordítónak és mandolinos-énekesnek szokta aposztrofálni... Lelek rajta...
Tiberius - május 17 2016 02:35:20
Kedves Dávid !
Száz százalékig egyet értek veled,mert a zene az kifinomítja a
lelkeket,jobb emberré tesz. De mit csináljon az,akinek egyáltalán nincs hallása,érzéke a zenéhez? Én dúdolok magamban állandóan ami boldoggá tesz.Rajongok a komoly zenéért,fiatalember koromban
láttam az összes operákat a gyönyörű opreraházunkban.
Köszönöm,hogy olvastad versemet
Tibor
farkas viola - május 17 2016 03:04:48
Kedves Tibor!
Örömmel olvastam versedet, de a hozzászólásokat is. Így van, nagy igazságokat írtál le, el is gondolkoztam hajnali fél 3-kor.
A komolyzenével hadilábon állok, nem olyan családba születtem, viszont Anyám a Bob hercegből a Londonban hej, van számos utca c. dalt énekelgette vágyódással, mert nem volt boldog szegény. Én meg már 15 évesen a Ruggyantában dolgoztam, mellette táncoltam.
A zongora áll hozzám a legközelebb és aki játszani is tud rajta, arra én felnézek. Én csak a Boci-bocit tudom magamtól. Nulláról és rossz körülményekből indulva, 19 éves koromra már hivatásos táncos lettem, utána pedig színházi szóló-táncos és Weber Berlioz: Felhívás keringőre, vagyis a Rózsa lelkét eltáncoltam spiccen, amit nem is tanultam a balettintézeti két és félév tanulásom mellett és a gyári munka mellett. Hát ez volt röviden a kezdet. Az Operába pedig a balett-előadásokért jártam, ahol a fiam és a menyem táncoltak.
Szeretettel: Viola
Tiberius - május 17 2016 14:26:07
Kedves Viola !
Nem is az a lényeg,honnan jön valakién is egy szegény családban születtem,az élet nem adott nekem semmit.Amit tanultam azt a
magam útján tettem mert igyekeztem.
Apám meghalt a háborúba,anyám ott maradt három apró gyerekkel
nagyon nehéz volt az élet amiröl egy könyvet írtam pár évvel
ezelőtt."Göröngyös útakon"
Szeretettel köszönöm,hogy olvastad versemet
Tibor
Tiberius - május 17 2016 14:27:29
Kedves Viola !
Nem is az a lényeg,honnan jön valakién is egy szegény családban születtem,az élet nem adott nekem semmit.Amit tanultam azt a
magam útján tettem mert igyekeztem.
Apám meghalt a háborúba,anyám ott maradt három apró gyerekkel
nagyon nehéz volt az élet amiröl egy könyvet írtam pár évvel
ezelőtt."Göröngyös útakon"
Szeretettel köszönöm,hogy olvastad versemet
Tibor
