Érezted már milyen
mikor nem lehetsz önmagad?
Hajt a vágy
s Te kettészakadsz?
Tudod, nem ez életed
menekülnél, de nem teheted
hisz több élet függ tõled,
szívják napról-napra véredet?!
Elfogysz lassan, mint gyertyaszál
a segítõ kéz, nem talál.
Arcodon a rémület,
hát senki sincs, ki értene?!
Szemed titkot rejt,
egy jobb életet követel!
S lelkedben még él a remény,
hogy egyszer talán útra kélsz,
hogy önmagad légy,
s õszintén élj!
marica - március 08 2008 18:27:00
ÓÓÓÓÓ! Drága gondola! csodálatos gyöngyszemet hoztál nekünk ezzel a verseddel Nagyon mélyen megérintett a versd.
Szeretettel: marica mama
Crysty - március 08 2008 18:39:08
Hmm, jól megfogalmaztad helyettem. Ez van.
Magdileona - március 08 2008 21:28:36
Igen, sok embernek ismerõs ez az életszakasz... és mikor már többen függenek tõled, nem olyan könnyû kikecmeregni belõle...
Üdv: Magdi
szoszircsi - március 08 2008 22:30:32 ...most is lelked nagysága fogalmazódik meg versedben...megrázó.....szí
