A szépnek hajtást akarunk,
nyújtjuk az időt, hogy tartósan maradandó legyen,
ily módon sápadt sarjban lesz a áttetszőség,
árnyékot hordoz, - annak a hervadó virágnak a árnyékát.
De szemeidben máglya van,
tüzeddel nehezen eteted,
éhséget viszel, hol hűség volt,
egy harcot vívsz az éneddel.
Te, aki dísze vagy a szelíd természetnek.
és szelíd reménye a tavasznak,
rügyekbe ásod szerelmed virágait,
aki mindent szétszór, toprongyos alak vagy.
Legyél könyörületes, ami a világé, azt ne zsákmányold,
ne vidd a sírba, és száddal ne ostorozd, inkább tegyél rá lakatot...
|
|
