|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Tükörcserepek
Magammal szemben állok én,
megfáradt szempár néz felém,
nyitva az ablak, tűz a Nap,
szívembe váj a pillanat.
Látom a lányt, ki én vagyok,
virágzó fák közt andalog,
ragyogó arcú, büszke nő,
kezében csipkés keszkenő.
S látom az asszonyt, boldogan -
akár egy nimfa, pont olyan,
csábító, érett, gömbölyű,
termékeny kagyló, gyöngy ölű.
Látom az anyát, s gyermekét,
kínálja édes, dús tejét,
nézi a csöppet, s könnye hull -
emléke szürke ködbe fúl.
Magammal szemben állok én,
fátyolos szempár néz felém -
hazudj te csalfa, vén tükör,
őszinteséged meggyötör!
Szívemben méla bú havaz,
hazudd, hogy lesz még új tavasz!
Hervadó létem megvisel,
mégse cserélnék senkivel!
2016.06.16.
|
|
|
- augusztus 06 2016 08:19:45
Kedves hzsike!
Csak ámulok és bámulok versedet olvasva!
Ilyen szépet és jót!
Remek!
Szeretettel:
Ildikó |
- augusztus 06 2016 09:04:20
Köszönöm, drága Ildikó!
Ölellek. Zsike |
- augusztus 06 2016 10:10:06
Nagyon jó, nagyon tetszik és köszönöm ezt a remek olvasási élményt.
Gratulálok: KíberFeri |
- augusztus 06 2016 13:09:08
Én köszönöm, hogy olvastad, kedves Feri.
Örömmel láttalak nálam.
Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 29. szombat,
napja van.
Holnap Albin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
