Azt reméltem,ha végre már felnövök
Egy rózsás szép világba csöppenek tán,
Hisz nem csoda,a gyermekkorból jövök.
De rájöttem nem haladhatok simán
Még sok göröngyöt kell átlépjek tudom,
Elindulok csendben s ballagok némán.
Néha döcögös mégis kapaszkodom
S biznom kell a láthatatlan jövõben,
Mert remény nélkül semmit sem ér sorsom.
Torma Zsuzsanna - március 11 2008 08:42:01
Kedves Homancs!
Bízni kell és reménykedni. Néha az út döcögõs, göröngyös, de a végén mindig elsímul. Ez a dolgok rendje!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
kormi37 - március 11 2008 11:12:07
Remény bizalom e kettõ kell nekem,
És tudom tovább élni életem,
Lehet veled?
Gratula. Szeretettel:kormi
homancs - március 15 2008 14:14:08
köszönöm,hogy olvastatok
