Napkorong

Luxusvillák, paloták,
Zöldövezeti társasházak,
polgári lakosztályok,
itt élnek a középosztály elitjei,
drága bútorokkal berendezett otthonok
kincseik vagyonokat érnek,
hozzá pénzek,
bankbetétek, milliós kocsik,
nyaraló villák, külföldi túrák,
exotikus üdülőhelyeken
állami pénzfedezettel...
A külvárosok szélén
lepusztult lakótelep,
itt laknak a "zemberek".
Dologtalanul tengenek,
de közmunkára kellenek,
ne haljanak éhen a gyerekek.
A menzán falnak, jól nem laknak,
de otthon - nincs mit egyenek.
Minek ez a sok gyerek?
Ha eltartani nem tudod,
meg se szülessenek,
Ezt gondolják ma
ifjú szerelmesek.
Az öregek betegek,
nyugdíjukból nem futja
a gyógyszerekre.
A szegények éhenhalnak,
hajlék nélkül maradnak, utcán laknak,
italoznak, lopnak, börtönbe jutnak...
Így fogy lassan a lakosság,
Hova tűnik a magyarság?
Majd külhonból hazacsalják,
Csalfa álom, mert nem tudják...
Állampolgárságból
nem lehet megélni, csak tengeni
büszkén, hirdetni - innen származom,
de visszatérni nincs okom.

Hozzászólások

Tiberius - szeptember 02 2016 15:48:40
Kedves Mamuszka !
Sok igazságot írtál ami süket fülekre talál,köszönöm,hogy olvashattam
Tibor

Szollosi David - szeptember 02 2016 17:55:06
Valóban, vannak nagyon szegények, nagyon gazdagok. Mindig voltak, és alighanem mindig lesznek. A differenciálódásnak oka kell legyen. A sorsokat egyenként kellene vizsgálni, ki-ki hogy jutott oda, ahová jutott. A gazdagok között épp annyi szélhámos van, ahány lusta és önpusztító a szegények között. Az iskolától, a tanulástól, a szorgalomtól nem tiltottak el senkit. A szülők felelősek a gyerekekért, nevelésükért, útba indításukért. A becsület relatív fogalom: a rest az mindig becsületes? A gazdag mindig csak csibész? Létezik a szorgalom, kitartás, leleményesség, találékonyság, tehetség, motiváltság, életrevalóság, takarékosság, gazdaszem, újító szándék, gazdálkodni tudás idővel, javakkal, pénzzel, kapcsolatokkal, stb. Akik most szegények, azok többsége átgondolta már valamikor, hogy az előbb felsorolt területeken mit csinált, hogy boldogult? A sok ezer éves közmondások árulkodnak: Aki korán kel, aranyat lel - Kaparj, kurta, neked is jut - Magad uram, ha szolgád nincsen - Először a magad portája előtt seperj - Sok kicsi sokra megy - Van annak, aki el nem issza - Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér (szoktam kérdezni: próbáltad már megtoldani a takaródat?).
Hát, ezekkel a gondolatokkal olvastam a fenti verset, mert ugye a dolgoknak legalább két oldaluk van, sőt, manapság már élük is...
Dávid

Radmila - szeptember 02 2016 18:05:44
Drága Mamuszka!
Társadalmi képet festettél, és nagy igazsággal.
Minden elismerésem.
Szeretettel ölellek: Mila

mamuszka - szeptember 02 2016 18:11:06
Kedves Tibor!

Társadalmi képem a valóságból merítettem.
Az okokat nem érdemes magyarázni, a sorsunkat nem csak magunk választjuk

szeretettel Mamuszka

mamuszka - szeptember 02 2016 18:19:02
Kedves Dávid!

A téma megérintett, látom. Az okokat én nem kutatom, nem feladatom, de
csak részben van igazad - szerintem - mert nem mindegy, hogy ki, mikor, hova születik. A tehetség eget kér - de a háború és a szegénység és a szülők nevelési szokása és még egyebek meghatározók. Lehet harcolni ellene, de a siker nem garantálható.

A dolgoknak van éle - ez igaz, de a magyarázatok is kétélűek, sőt!

mamuszka - szeptember 02 2016 18:21:54
Drága Mila!

Nem éppen most írtam,de aktuális a társadalmi helyzet.
Mi egyszerű, idős emberek már nem sokat tehetünk - el kell fogadnunk, mert megtörténik velünk.
ölellek és köszönöm

véleményedet
Mamuszka

Szollosi David - szeptember 05 2016 19:38:55
Kedves Mamuszka!
Miért nem kutatod az okokat? Mert sokan magukra ismernének, ha ezt soha, senkinek nem is vallanák be? És ezek mind rád haragudnának, mint leleplezőre? Dughatjuk homokba is a fejünket, attól még semmi nem változik, csak mi fulladunk meg egy idő után... Mikor, hova születünk, az lényeges, de tőlünk független. A továbbiakért már a szülők, tanárok, embertársak, de mi is jócskán felelősek vagyunk. Aki keres, az talál, de peches ember ne menjen a jégre...

mamuszka - szeptember 06 2016 11:49:54
Kedves Dávid!
kötetnyi hozzáfűzni valóm lenne, de már késő, mert itt vár ajtóm előtt a kaszás. Ez így elfogadható, hiszen a nyolcvanadik közeledik.
A világot megváltani még isten fiának sem sikerült, a világ megfeszíti a megváltókat, - szeretném még részletesebben kifejteni gondolataimat neked, - kár, hogy nem beszélgethetünk! - de leírni fárasztó nekem, és talán unalmas neked.
Saját életem, életpályám tanulságait írom verseimbe.
szeretettel Sarolta

Szollosi David - szeptember 06 2016 21:41:55
Kedves Sarolta,
maximális tisztelettel olvaslak, és meg is értelek.
Ez a világ nem megváltásra szorul, hanem előrelátó törődésre lenne szüksége. De érdekek ütköznek, a hiszékenyek újratermelődnek, a népek vándorolnak, hátha találnak mások által megteremtett
jobb életkörülményeket...